Igazából sokáig nem hordtam órát, nem éreztem hiányát, nem is vágytam rá. Mindig tudtam mennyi az idő, és mindig rohantam. De egyszer megálltam egy pillanatra, és rácsodálkoztam az analóg órákra. Ennek a digitális rohanó világnak az utolsó klasszikus értékeire. És elkezdtek érdekelni, meg akartam érteni hogyan működnek, és miután megértettem egyenesen beléjük szerettem. És most itt tartunk, órákat árulok, mert nekem ez egy szerelem. Azt gondolom, mindenki megérdemel egy órát, és minden óra megérdemel egy szerető gazdát,